Borsodszentgyörgy
azok közé a községek közé tartozik, amelyek a tatárjárást követően jöttek
létre. A község területe Arló határából szakadt ki,
neve 1371-ben jelent meg az oklevelekben. A község birtoklása okozhatta,
hogy már története kezdeti szakaszában is két név jelent meg, Alsó-
és Felső-Disznósd. Ez a Ráthold nemzetség és a Putnoki Vecse nemzetség
birtokait jelölhette.
A
XIV. században a Csobánka család a község többségének
birtokosa, de ez a birtoklás sok viszontagságon ment át. E család a
Rimaszécs melletti pusztáról kapta a nevét. A XVI. században a Felsődisznós
nevet Felsew Gyznos alakban írták, ekkor többek között a Balay család
is birtokos lett. Alsódisznósdon (Also Gyznos) a Ráthold-nemzetségből
származó Pásztói család egykori birtokából bizonyos részt még a XVI.
században is megőrzött itt. A XVI. század elején mindkét községben 4
porta volt, összeírtak még 6 zsellért.
A
XVII. századbeli birtokosok közül a Cserney
és Básthy, Pataki és Balajti,
valamint a Bolyki családok nevei említhetők. A Básthy
család a XVII. században is megtartotta birtokát és Pálfy János nádortól
1744-ben új adománylevelet szerzett rá. A XVIII. század vége felé már
csak Disznósd néven szerepel a község, úgy látszik, hogy az egyesülés
ekkor történt.
Eger
ostromakor a törökök feldúlták, majd a vár eleste után behódoltatták
a települést. Először 30 forint adót fizettek évente, később a török
tizedet követelt és különböző szolgáltatásokra kötelezte a falut. Az
adóteher igen nagy volt, így a lakosok elmenekültek, akik közül sokan
később sem tértek vissza. 1784-ben 73 házban 88 család lakott, lakossága
556 fő volt.
Az
1930-as években Borsodszentgyörgy az ózdi járáshoz
tartozott, lakott területei voltak még Diha-puszta, Gubonna-puszta,
Járnokfő-puszta, Mocsolyás-puszta, Palina-felső-tanya, Palina-puszta,
Üsnökfő-puszta és Zárrét-puszta. A határ 58 törpe-, 186 kis- és 13 középbirtokos
között oszlott meg. A lakosság száma 1193 fő volt, akik többsége római
katolikus vallású. Foglalkozásuk szerint 661 őstermelő, 108 bányász,
3 iparos, 8 kereskedő, 30 közlekedési és 17 közszolgálati alkalmazott,
35 napszámos, 23 nyugdíjas és 4 egyéb foglalkozású. A lakóházak száma
ekkor 244 volt. A körorvos Arló községben, a legközelebbi gyógyszertár
Borsodnádasdon volt.
A
XX. század első felében lakossága a mezőgazdaságból,
a bányászatból és az iparból élt. Nagy gyümölcstermelő község volt,
leginkább szilva-, alma- és körtefákat ültettek. Művelődését egy római
katolikus népiskola és az általános továbbképző biztosította.
Településtörténet